Folyógazdálkodás 2. szint
A folyószabályozás klasszikus célkitűzése a megváltozott körülmények között ma is érvényes. Egyfelől a víz, a hordalék és a jég kártétel nélküli levezetésének biztosítása mellett, a fellépő vízigények kielégítésének, esetenként a víziközlekedés feltételeinek biztosítását jelenti. A társadalmi igények azonban változtak, újakkal egészültek ki, és elérésük új módszerek, új eljárások alkalmazását követeli meg. Az Európai Unió elvárásainak megfelelően a régi célkitűzéseket ma a folyó jó ökológiai állapotának és fenntartható fejlődésének elérése és annak biztosítása mellett kell elérni. A szükséges beavatkozások pedig csak széleskörű társadalmi támogatottság mellett hajthatók végre.
Az Igazgatóság kezelésébe az alábbi folyam ill. folyók tartoznak:
- Duna Szob és Dunaföldvár közötti 147,8 km-es szakasza (1708,3-1560,5 fkm)
- Szentendrei Duna-ág (32 km)
- Ráckevei- (Soroksári) Duna-ág (57 km)
- Ipoly 125 km-es szakasza (0,0-35.6; 60,1-149,5 fkm)
- Zagyva 39 km-es szakasza (83,8-123, fkm)
Duna folyam
A Duna folyam 2860 km-es hosszából a Szob és Dunaföldvár között elterülő 148 km-es szakasza és mellékágainak többsége található a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság vagyonkezelésében. A mellékágak közül kiemelendő a Szentendrei Duna-ág a 32 km-es, továbbá a Ráckevei(Soroksári)-Duna-ág az 57 km-es hosszával. A folyam ezen szakaszán Budapest fővárossal együtt 42 települést érint.
A Duna Budapest feletti (1708-1660 fkm) szakaszának szabályozása 1949-1952. között került végrehajtásra, melynek elsődleges célja a hajóút lehetőségeinek fejlesztése volt, figyelembe véve a Szentendre-i Duna-ág és a Duna folyam mentén elhelyezkedő vízbázisokat. A szabályozás keretein belül az akkor meghatározott kisvízszintekre végezték el a munkálatokat, Henri Girardon, jeles francia mérnöknek, a Rhône folyón alkalmazott módszerével.
A Dunakanyar
A Duna Budapest alatti (1640-1590 fkm) szakaszának szabályozása 1870-1990. között több ütemben valósult meg. Célja a jéglevonulás elősegítése a Duna főként bal parti és részben jobb parti települések, valamint a mezőgazdasági művelésű területek árvíz-mentesítése volt. Ez a szakasz geometriai elhelyezkedése, kisebb vízsebességű volta miatt a jégmegállás-jégtorlódás szempontjából mindig is erőteljesen kitett volt. Az elmúlt évszázadokban számos töltésszakadást, emberéletet követelő, súlyos károkat okozó jeges árvíz pusztított a Budapest alatti Duna szakaszon, de az ezt megelőző 1838-as, 1876-os és 1940-es jeges árvizek is említésre méltóak.
Folyógazdálkodási szempontból a Budapest feletti, illetve alatti parti szűrésű vízbázisokon keresztül jelentős mennyiségű ivóvíz termelés célú, továbbá több helyen jelentős mennyiségű mezőgazdasági és ipari célú vízkivétel történik. A Duna főága nemzetközi-, a Szentendrei-Duna, illetve a Ráckevei(Soroksári-Duna) nemzeti jelentőségű hajózási útvonal. A folyam illetve mellékágai jelentős természetvédelmi értéket képeznek, mindezek mellett a víztest turisztikai, rekreációs célú használat is kiterjedt.
A KDVVIZIG vagyonkezelésében lévő Duna szakasz múltban elvégzett szabályozásaival összefüggésben elmondható, hogy azok az árvíz, a jég és a hordalék zavartalan levezethetősége szempontjából kiállták az idők próbáját. A jövőben az egyre gyakoribbá váló kisvizes időszakokban a hajózást nehezítő gázlók és hajószűkületek, továbbá a parti szűrésű vízbázisok vízadó képességének, egyéb vízkivételek problémája vár megoldásra.
Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág (RSD)
Az RSD a Duna Budapest D-i részétől Tassig húzódó 57 km hosszú és átlagosan 200 m széles bal parti mellékága. Különlegessége zsilipekkel szabályozható vízforgalma, mely számos vízgazdálkodási feladatot tesz lehetővé. A Duna-völgyi belvíz- és öntözőrendszereken keresztül mezőgazdaságilag jelentős területek öntözését és belvízmentesítését biztosítja. Természetes vízgyűjtője és sajnálatos módon szennyvízbefogadója a Duna-ág melletti területeknek. A Duna-ág vízrendszere fogja ellátni a Duna–Tisza közi homokhátság egyes területeinek külső vízpótlását is.
A vízgazdálkodási feladatokon túl jelentős az RSD rekreációs értéke. Budapesthez való közelsége és természeti értékei miatt sokan keresik fel üdülési, sportolási vagy horgászati szándékkal. Itt található Európa második legnagyobb kiterjedésű úszólápos, ingólápos területe, amely számos védett növény és állatfajnak ad otthont. A Duna-ág mai, általunk ismert arculatát az 1873-1962. közötti időszakban, több ütemben végrehajtott szabályozás eredményeként nyerte el. Ennek mentén elődeink a Soroksári-Dunát lezárták, a Budafoki-ágat pedig alkalmassá tették a teljes dunai vízhozam levezetésére. A Soroksári-ág elzárására 1873-ban, a mai Gubacsi híd környékén került sor. Az elzárás, melybe egy 40-70 m3/s kapacitású zsilipet is beépítettek, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen annak al- és felvízi oldala, a minimális mértékű átfolyás hiányában jelentősen feliszapolódott. Ezt a folyamatot az is felgyorsította, hogy a Duna-ágba mind Csepel, mind Tass felől, azaz alulról bejutó árvizek igen jelentős hordalékterhelést okoztak. Az 1910-1928. között végrehajtott szabályozás (Kvassay hajózsilip és tápzsilip, valamint a Tassi vízlépcső megépítése) tette lehetővé az árvizeknek a Duna-ágból történő kizárását. Az 1956-os jeges árvíz következtében a Tassi vízierőtelep és vízleeresztő zsilip – a létrejött töltésszakadás következtében – megbillent, és a gazdaságossági számítások alapján elődeink a létesítmény elbontása mellett döntöttek. 1961-től 2021-ig az ezzel összefüggésben átalakított hajózsilip látta el a duzzasztási és vízleeresztési funkciókat, mígnem átadásra került a Sajó Elemér többfunkciójú vízleeresztő műtárgy.
Végezetül 1957-1962. között megépült a Kvassay vízierőtelep.
2009-től kezdődően a Duna-ág vízminőségének, vízkészlet-gazdálkodásának javítása érdekében brüsszeli társfinanszírozásban megvalósuló projekt kezdődött meg, amelynek keretében a parti üdülőterületek csatornázása, a két nagyműtárgy rekonstrukcióját, valamint az Sajó Elemér (Új Tassi) vízleeresztő műtárgy megépítését tartalmazó projektelemek már megvalósultak. Azonban a főág és mellékágainak kotrása, illetve a Dél-Pesti Szennyvíztisztító Telep tisztított szennyvizeinek a Duna folyamba történő átvezetése ezidáig még nem valósulhatott meg.
A Ráckevei (Soroksári)-Duna ág kialakulásáról, a vízlépcsőkről részletes leírást a Duzzasztók üzemeltetése menüpontban találnak.
Sajó Elemérről elnevezett Tassi többfunkciójú vízleeresztő műtárgy (fenn), valamint a Tassi duzzasztómű és hajózsilip (lent)
- szint
Hajózás
A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság látja el a hajóútkitűzést a kezelésünkben lévő folyamszakaszon Szob és Dunaföldvár között, mely a dunai nemzetközi hajóút része. A hajóút az 1708, 2-1641,0 fkm szelvények között VI/B, míg az 1641-1560,6 fkm szelvények között VI/C osztályba sorolt.
A Szentendrei Duna-ág IV. osztályba sorolt belvízi hajóút. Ezen belül különös figyelmet fordítunk a gázlós, illetve hajóút szűkülettel érintett szakaszok kitűzésére. A kitűzés alapjául a medermérések és a Duna Bizottság által elfogadott hajóút paraméterek szolgálnak. A medermérés technikája, technológiája is nagy fejlődésen ment keresztül az évtizedek során, a
szondírtachigrafikus mederfelvételtől és kézi feldolgozástól a jelenleg alkalmazott legkorszerűbb MultiBeam (több fejes) technológiai számítógépes felvételig, feldolgozásig. A Duna e szakaszán mintegy harminc, jórészt a XIX. század végén elzárt mellék- és holtág található, melyek állapota jelentős javítást tenne szükségessé. Fontos feladatunk ezen értékes és szép víztestek rehabilitációs folyamatának megvalósítása, melyet az érintettekkel (önkormányzatok, természetvédelem, civil szervezetek, stb.) egyetértésben és közösen kezdtünk meg.
Az Igazgatóság kezelésébe és üzemeltetésébe tartoznak továbbá a Ráckevei (Soroksári-) Duna-ág vízszintjét szabályozó nagyműtárgyak: Budapesten a Kvassay vízlépcső, és az RSD-Duna alsó torkolatánál a Tassi duzzasztómű és hajózsilip, valamint a Sajó Elemér többfunkciójú vízleeresztő műtárgy.
A nagyműtárgyak állapota alapvetően megfelelő, hiszen azok különböző beruházások és projektek keretein belül részlegesen felújításra kerültek.
A folyógazdálkodás egyik fő feladata a nemzetközi és nemzeti víziutakon a hajóút kitűzési, illetve a víziközelekedés irányítására szolgáló parti és vízi jelzések üzemeltetése, fenntartása.
Igazgatóságunk vagyonkezelt vízfolyásai közül a Duna folyam VI/B és VI/C osztályba sorolt nemzetközi víziút, míg a Szentendrei-Duna IV osztályba, a Ráckevei(Soroksári)-Duna-ág III osztályba sorolt nemzeti víziutak.
Igazgatóságunk a kezelésében lévő Duna folyamszakaszon és a Szentendrei-Dunán biztosítja a hajóút kitűzését. A hatályos kitűzési terv alapján legkisebb hajózási vízszint esetén ~200 db úszójelet szükséges kihelyezni, pótolni, továbbá mintegy ~230 db folyamkilométer tábla és ~200 db víziközlekedés irányítására szolgáló parti jel karbantartását kell elvégezni. Az úszójelek a Szentendrei-Dunán még a hagyományos radarreflektorral ellátott acél bóják, míg a Duna folyamon a HUMARK nemzetközi projekt keretein belül lecserélésre került, új típusú műanyag bóják.
A nautikai szempontból kritikus helyeken villanó fényjelzéssel is el vannak látva a bóják, illetőleg ilyen típusú parti jelek is kihelyezésre kerültek.
Fenti általános feladatokon kívül a kitűző szolgálat vízkár-elhárítási, mérési tevékenységekben is részt vesz, továbbá vállalkozási szerződés keretein belül látja el a radarreflektorral fel nem szerelt budapesti (műemlékvédelem alatt álló) hidak pilléreinek úszójelekkel történő megjelölését, illetve eseti jelleggel vízirendezvények megtartásához szükséges és előírt jelzések kihelyezését.
Az úszó és parti jelek üzemeltetését, fenntartását Igazgatóságunk 2020-ig 2 db H-7100 (MARTFŰ) típusú kitűző motorossal, azaz kitűző hajóval végezte (Kitűző III., Kitűző IV.).
CSÍK gyorsjáratú kitűző kisgéphajó
A hajóút kitűzési feladatok háttérbázisa, illetve a KDVVIZIG hajóinak állomáshelye az Újpesti-öbölben elhelyezkedő üzemi kikötő. A kikötőben elhelyezkedő parti létesítményekben történik a kitűzéshez szükséges eszközök tárolása, karbantartása, valamint a KDVVIZIG hajózási kirendeltsége is innen látja el feladatait.
KITŰZŐ III. kitűzőhajó
Tekintettel a Kitűző III. hajó korára (gyártási év: 1962), annak állapota, üzembiztonsága már nem elégítette ki a vonatkozó előírásokat, ezért a hajóút üzemeltetés színvonalának emelése érdekében a hajó átfogó felújításra került 2019-ben. Ezek mellett a KDVVIZIG kezelésében áll a Kitűző V. nevű hajó is.
A hajóút kitűzés fejlesztése érdekében "A magyarországi dunai hajóút kitűzési rendszer fejlesztése (HUMARK)" projekt keretében Igazgatóságunk 2020-ban egy új Ganz-LUPPA típusú kitűző hajót, továbbá egy ún. gyorsjáratú kitűző hajót kapott üzemeltetésre. A LUPPA kitűző hajó segítségével az általános kitűzési feladatok láthatóak el a hajóra épített modern eszközök segítségével, támogatásával.
Fenti fejlesztések keretében kerültek ki az ún. intelligens bóják (gps nyomkövetővel, AIS jeladóval felszerelt), melyek a nemzetközi víziútat jelzik a víziközlekedőknek a Duna folyamon. A fejlesztések során az elavult, rossz állapotú parti táblák és tartószerkezetük, alapozásuk cseréje, felújítása is megtörtént.
Luppa kitűzőhajó
A CSÍK gyorsjáratú kitűző hajó egy kisgéphajó, mely a vízfelszínhez viszonyított 40 km/h-t meghaladó sebességgel képes közlekedni, továbbá fel van szerelve egy kisebb daruval, mely képessé teszi az úszójelek mozgatására, emelésére, visszahelyezésükre. Előzőekben felsorolt képességek lehetővé teszik a gyors beavatkozást olyan esetekben, amikor nautikai szempontból kritikus jel azonnali igazítása, uszadéktól való megtisztítása, helyreállítása válik szükségessé.